A legtöbb ember csak úgy tud létezni, hogy mindenre garanciákat akar az életben. Pedig ez akkor se így mūködik, mert gyakorlatilag garancia semmire sincs, na jó erre a kávéra a kezemben van, mert már megvettem és ezt biztosan megihatom. Az más kérdès, hogy majd ízlik vagy sem…
Na de. Miért is várnak el a legtöbben garanciát bármire is? Nyilván ez azzal függhet össze, hogy az emberek egy fajta biztonságot keresnek, és pl. azt, hogy a valamibe befektetett tōkéjüket nem veszhíthetik el. Vagy ugyanígy vannak aztal is, hogy egy adott dologba beletett munka ne vesszen kárba, és garantált sikert akarnak. De ez akkor sem így mūködik, mert bizony siker és garancia semmire sincs! Vagyis tényleg max a már a kezemben lévō kávéra, esetleg talán még arra a pénzre, amelybōl már a pincér is visszaadott…
De ez ilyen. Ezzel tudni kell élni. Minden csak is egy lehetōség, és semmi sem garancia. De aki merhet az nyerhet, és aki mer kockáztatni, annak mindig is több esélyes lesz, és aki bele tudja tenni az energiát pl. abba, hogy sikeres sportoló legyen, annak elōbb bele kell tennie, és majd elválik, hogy valóban sikerülni fog-e neki. De elōre semmi sem garantált, és csakis a magába vetett hite és a folyamatos munka az, amivel elōrébb juthat. De nem csak a sportban, hanem bármiben. Valamit, valamiért. Ennyi…
Szóval bántás és megbántás nélkül azt gondolom, hogy aki bármiben is csak a garanciát keresi, az inkább csak a kifogást keresi, és nem hajlandó eléggé „merni“, vagy cselekedni. Nyilván lehetnek szélsōséges példák is, de én akkor is ezt gondolom, és majd biztosan megírjátok azt, hogy ti mit gondoltok errōl!
Spilgery