Én szerintem az igen is fontos, hogy az embernek mindenről, vagy mindenkiről legyen meg az önálló véleménye! Mert például tejesen logikus az, hogy ha valakit meglátok, akkor azonnal érzéseket kapok róla. Ha úgy tetszik, mindig van az a bizonyos első benyomás. Az illető stílusa, viselkedése, intelligenciája stb. alapján. És ez vagy jó, vagy rossz, de akkor is van egy azonnali véleményem róla…
És ugyanezt gondolom minden egyéb dolgokról is. Kell, hogy véleményünk legyen, mert ez lenne a normális. Valami vagy tetszik nekünk, vagy nem, valaki vagy szimpatikus, vagy nem, vagy ízlik nekem a leves, vagy nem, és még sorolhatnám a sok különböző példát…
És számomra a vélemény az kizárólag a saját véleményem, amely őszinte, mert magammal őszinte vagyok. Meglátom az adott embert, és ezt és azt gondolom róla, elkönyvelem pl. magamban ha épp ápolatlan, de mégsem bántom, vagy fikázom szembe, és tiprok bele a lelkébe. Az màs kérdés, hogy ha ő maga kikéri a véleményemet arról, hogy pl. az az adott ruha mennyire tetszik, akkor nem fogok képet mutatva mást mondani, mint a saját véleményemet adni. És persze az is lehet, hogy nem kérdez engem, ez esetben az őszinte véleményemet pedig megtartom magamban, mert ez esetben pedig ezt illene…
És persze az sem mindegy, hogy mi a célom azzal a véleményemmel. Mert vannak akik direkt és szándékosan bántani akarnak vele valakit, és a saját szemszögükből “kioktató” célzattal ők mindig jobban tudják a tutit, és meg is mondják, mert úgyis csak az leheta jó, amit ők annak gondolnak, pedig aztán senkit sem érdekelnek. De az ilyen emberek egész egyszerüen rosszindulatúak. Ítélkeznek. Bántanak. Magukba nem néznek, vagy ha néznek sem látnak. Pedig ahhoz viszont nem lenne jogom, hogy mást romboljak…
Mert intelligensen bármilyen éleményem lehet, de a lényeg az mindig a “hogyanon” van. Mert ha én látom, hogy kövér vagy, és magamban azt is gondolom, hogy nem tetszel így, akkor sem azzal kezdem, hogy megbántsalak és ezt hangoztatom, hanem egész egyszerüen meg van a véleményem erről, és magamban tartom azt…
Na és persze még van a kritika is, ami már egy egészen más dolog. Szerintem. Mert kritikusnak lenni talán egy egészen más műfaj. Mert ha kritikus vagyok, akkor kompetensnek is kellene lennem egy adott dologban, és ezértpl. én szakmailag is látva azt, talán lehet “jogom” szakvéleményt mondani róla. Nyilván az sem mindegy, hogy ezt milyen stílusban teszem. Na de erről a témáról most hirtelen ennyi…
Spilgery