Mindig ia az a típus voltam, aki megy és megy és mindig csak megy előre, teszem azt amit akarok és érzek, és amiben hiszek. Bár kos vagyok, de szerintem önmagában ez még nem jelentené azt, hogy tényleg mindent próbálok megtenni azért, amit a fejembe veszek...
De mert az embert a saját céljai, az álmai és a vágyai, az ehhez szükséges feladatok elvégzése kellene, hogy annyira motiválja, hogy menjen és csinálja azt, ne pedig arra várjon, hogy másnak kelljen szinte toszogatni őt azért, amit valójában ő akar. És ha ténylég akarja, akkor miért keresi a kifogásokat!? Miért dilemmázik?! Mitől fél?!
Azt vettem észre, hogy sajnos a legtöbb embernek nagyobb füstje, mint a lángja. Nem bántásként, de tényleg. Ezzel sincs baj, csak nekik sokkal nehezebb lesz bármit is elérniük az életbe. Mert ez nem jó attitűd! Ha én valamit akarok, akkor azért mindent bevetek, még azt is, amit előre nem tudok, de majd útközben megtanulom! De mert ez ilyen, csupán ez kellene hozzá! Menni és tenni és minden útközbeni “probléma” meg majd megoldódik!
Amúgy az emberek nagyrésze sajnos teljesen túlértékeli magát rövidtávon, mert azt gondolja, hogy ha egy üzletet nem tud felépíteni pár hét netán hónap alatt, akkor az számára lehetetlen. Pedig ha hosszútávon gondolozna, akkor rájönne, hogy pár év alatt viszont akkora eredményei is lehetnek, amelyek másnak 10-20 éves “munkaviszonyból” sem. Ilyen értelemben csodákra sincs szükség, csak menni kell előre és csinálni!!!
Spilgery
