Fura dolgok ezek az érzések. Sokszor érezhetünk valamit, aztán picivel késōbb mégsem úgy érezzük. Nem azért, mert nem akarnánk ugyanúgy érezni, hanem mert valamiért megváltoznak bennünk a dolgok. Nem feltétlen értjük magunk sem, hogy miért, csak ez van és kész…
Aztán, hogy ez jó vagy sem, az mindegy is, mert ilyenkor csak azt tudhatjuk, hogy hirtelen másképp érezzük azt a valamit. És másképp érezni, és mindezt ōszinteséggel felvállalni még akkor is sokkal jobb, mint belekényszeríteni magunkat abba, amit valamiért már mégsem úgy érzünk. Ez ilyen...
A lényeg akkor is az, hogy soha sem ragadhatunk benne egy olyan helyzetbe, ami valamiért nem komfortos számunkra, és amit nem tudnánk spontán úgy megèlni, ahogyan azt szeretnénk. És persze néha ez csak nekünk rossz, van sajnos, hogy másnak is. Néha egyértelmūbb a helyzet, máskor magunk sem értjük, hogy mitōl változhatnak meg bennünk a dolgok olyan hirtelen…
De azt, hogy valójában csak menekülni akarnánk valami elōl, vagy talán már tudat alatt azt érezzük, hogy ez mégsem lehet a mi útunk. Szóval ezek a dolgok mindig saját magunkkal függenek össze, és hiába is akarnánk, hogy más segíthessen bennük…
Spilgery