Találj egy hasznos célt az életednek...

Én mindig is az a zsizegő típus voltam, aki szeret jönn-menni, tenni, csinálni, alkotni, dolgokat elérni, megvalósítani, hol több máskor kevesebb sikerrel. És mindig azt is nézem, hogy legyen meg az életemben az a kellō történés, hogy tegyek valamit ami jó, és ami hasznos, és amihez még kedvem is van. És én mindig arra törekedtem, hogy ne csak túléljek, hanem igazán megéljem az életemet, és megéljem a lehető legtöbb dolgot! Alkossak, és közben adhassak is másoknak, mert ezáltal hatásokat érhetek el, életeket tehetek jobbá, és ezek által nekem is sokkal jobb lesz…

És erre persze kérdezhetnéd, hogy “de mit csinálhatnál az életben, ami ilyen?!” Erre én pedig azt mondom, hogy teljesen mindegy mi az, csak csináljad! Amihez kedved van! Ami jól esik! Bármiről is legyen szó! Csináljad és vágj bele, mert más soha sem fogja megtenni helyetted! És ennyi! Mert később aztan lehet bánhatod!

És lehetnek olyan helyzetek, amikor hirtelen megismerek valakit, vagy kapok egy lehetőséget, és a belsőm egyik fele óvra int, visszatartana és blokkolna minket, de a másik fele pedig azt mondja, hogy ne féljünk, egyszer élünk, csináljuk, és ha így teszünk akkor az már valahol örökre magunké lesz…

És igazából mindig is, mindenkiben hatásokat váltunk ki, a tetteink, az élményeink és bárkivel is találkozunk, valami nyomot hagyunk benne. Gondoltatok már arra, hogy ha például egyszer megcsókoltál valakit, akkor ez már mindörökké így lesz?! Mert őt már megcsokoltad. Vissza nem csinálhatod. Ha csak 2 másodpercre is de az élete része lettél. Bármikor eszébe juthatsz késöbb is, mert anno volt egyszer az a közös 2 másodperc. Vagyis akarva, vagy akaratlanul is, de mindig nyomot hagyunk egymás életében, az általunk megérintett életekben.

És végezetül: Gandhi mondta egyszer, hogy “bármit csinálsz az életedben, jelentéktelen lesz, mégis nagyon fontos, hogy megtedd. Soha nem tudhatod, hogy mi az élet igazi értelme, nem is kell tudnod, csak tudd, hogy van valami értelme az életednek. Minden életnek van értelme. Akár száz évig tart, akár száz másodpercig. Minden életnek. És minden halál a maga módján megváltoztatja a világot. Gandhi tudta. Tudta, hogy az ő élete jelent valamit valakinek, valahol, valahogyan. Azt is tudta, olyan bizonyossággal, amit soha nem is tudhatott, hogy amit tud... tudta, hogy az életet sokkal fontosabb lenne élvezni, mint az értelmén gondolkodni”

Spilgery