Lehet az úgy, hogy az ember kizökken...

Lehet az úgy, hogy az ember kizökken. Kizökken az addig megszokott ritmusból és hirtelen nem találja a helyét. Ez persze sok mindentōl lehet, de a lényeg mindig ugyanaz: hirtelen nem tudja, hogy mitévō legyen. És ilyenkor agyal, gondolkozik, hogy vajon melyik út lenne a helyes, a kedvezōbb, stb.

Egy biztos, cselekednünk mindig kell, vagy így, vagy úgy, de nem mindegy, hogy hogyan. Vagyis egy ilyen helyzetben is tudnunk kellene jól dönteni, csak, hogy ez szinte mindig utólag derül ki, és ez így még inkább emeli a tétet. És éppen ezért fontosak a cèlok. Mert ha van egy konkrét célom, akkor tudom, hogy mit akarok elérni, és mindezért mi mindent tudok alárendelni. Persze ha akarom. Ugye van az a mondás, hogy „semmilyen szél sem kedvez annak, aki nem tudja melyik kikötöbe tart“…

És aztán van persze olyan, amikor pont ezért a célért hozunk meg egy olyan döntést, amely meg hátrányosan érinti az életünk egy másik területét, és ilyenkor kell tudnunk azt, hogy mi az ami a fontosabb számunkra?! Talán a karrier a család helyett, vagy a pénz hajtása a több kikapcsolódás helyett, esetleg nem figyelünk az egészségünkre, mert az addig amig van nem tūnik olyan fontosnak…

Szóval értitek?! Ezek a dolgok néha kizökkentik az embert, kételyei lesznek, vajon mi lenne a jobb, a helyes, és ilyenkor mérlegelnie kell. Át kell értékelni a céljait. Nem feltétlen feladni, csak talán más szemszögbōl is látni a dolgokat, mint egészen addig. És ezért minden ilyen „kizökkenésnek“ elōnyei vannak, csak ismerjük fel az ebben rejlō lehetōséget. Ne a káoszt lássuk a különbözō dolgokban, hanem a választásunk szabadságát…

Spilgery