Szóval tegnap este osztálytalálkozónk volt. Ez itt csak néhány kép, a teljesség igénye nélkül, mert a beszélgetésen és a jó kedven volt a hangsúly, így fotózkodást ezúttal még én is (!) hanyagoltam, de pár kép azért készült!
Na de. Húsz év az bizony húsz év, és amúgy is érzi az ember, hogy mennyire elrohan az idō, de ilyenkor aztán amikor amúgy is mindenki arról mesélt, hogy mennyi minden történt vele, akkor még inkább rájöttem arra, hogy az idō eddig sem várt, ezután sem fog és mint mindenben az élmények és az emlékek azok, amikre majd vissza tudunk gondolni…
Szóval sztorizgattunk, és gyakorlatilag ott folytattuk, ahol annó abbagahagytuk. Ettünk és nevettünk és csodálkoztunk azon, hogy olyan sokat nem is változtunk, de legalábbis mindenki sokkal szebb lett és életet tapasztaltabb. És kellenek az ilyen találkozások, talán gyakrabban is, mert ezek mindig valami olyan pluszt adnak az embernek, hogy hálát és szeretetet érez…
Na de itt van pár mókás kép, talán a hangulat az átjön, és nyilván voltak jó páran hiányzók, de akik ott voltunk, mind nagyon jól éreztük magunkat! Szóval ja. Vénülünk, de egyre szebbek is leszünk, és találkozunk remélem mielöbb, talán még nem is kell újabb éveket várnunk rá!
Spilgery
