A gyűlölködés, avagy egy szomorú és általános jelenség...

Az elmúlt idōszakban azt látom, hogy túlságosan is nagy ez a gyūlölködés. Hol a politikai kampányolások, hol pedig ezzel az egész „Covid cirkusszal“ kapcsolatosan. Emberek képesek gyūlölködni és bántani egymást, csak azért mert az egyikōjüknek eltérō a véleménye valamivel kapcsolatban…

De ugyanigy igaz ez néha a közlekedésben is, mert ha valaki a zöld lámpánál épp két màsodperccel késōbb indul, mert netán picit elmélázott, gyakran megy a mutogatás és „k***a anyázás“. Erre én meg azt mondom, hogy „what a f*ck?! Nem értem, hogy mire jó ez? Miért kell egymást bántani?! Mire jó ez gyülölközés?! Miért nem tudnak az ilyen „egyedek“ egy picit magukba szállni?! Empatikusabbak lenni és elfogadóbbak?

Engem anno szeretetben neveltek, biztosan ezért számomra az egy ideális környezet is volt, erōszaktól mentesen és normális értékrendek közepette. Szóval ezért is lehet, hogy én alapból minden szeretettel próbálok megközelíteni. De a fenébe is, azt gondolom mindannyian emberek vagyunk, és mindegyikōnknek az kellene legyen az élete, hogy boldogok legyünk, és egy egészséges valamint egy szeretetteli életünk legyen. Szeressünk, és szeretve legyünk. Élni és másokat is élni hagyni. Aki pedig nem erre vágyik, annak valami gond van a saját „pici gépezetében“.

És persze azt is tudom, hogy ezzel talán túl idealista is vagyok, mert nyilván lehetetlen lenne egy gombnyomással azt elérni, hogy mindenhol megszünjön a gyūlölközés, a gátlástalanság, egymás megbántása, de ha mindenki csak eg picit jobban figye önmagára és saját maga is akar egy picit „még jobb“ ember lenni, akkor az már egy kicsit pozitív változásnak lehetne az alapja. Én minden esetre ezt kívánom…

Spilgery